IV. fejezet

2011. jan. 19. 18:03 - írta Szandy68

Most, hogy ilyen laza hetünk van a suliban megírtam még egy részt, jó olvasást!
Még valamit el kell mondanom előtte: ezentúl csak akkor lesz friss, ha kapok legalább 5 komit. Tudom, milyen rossz ezt látni, de már megértem azokat, akik ugyanígy cselekednek. Csak ezekből tudom, hogy érdemes-e egyáltalán folytatnom. Előre is köszönöm! :)

 

- Nincs itt laptop, vagy valami hasonló kütyü internetkapcsolattal? - kérdezte ekkor Justin.
- Éppenséggel van, de senki sem szeretné, hogy a maffiózók lenyomozzanak minket, ezért jobb lenne, ha csendben maradnál a közösségi portálokon - feleltem, mire grimaszolt. - Tudom, hogy nem tetszik, de még nem tudunk semmit erről a szervezetről, így azt sem, milyen a technikájuk.
- Ezek szerint egy teljes hétig el leszünk zárva a külvilág elől? Legalább Xbox van? - kérdezte keserűen a fiú.
- Vagy tovább - biztatta Mike, mire szúrós pillantást küldtem felé.
- Nézd meg ott - mutattam a plazma TV melletti szekrényre. A házak általában nagyjából ugyanúgy vannak berendezve, így már ismerem a dolgokat. Justin odalépett, majd fél percig tanulmányozta a szekrény tartalmát, végül egy győzedelmes mosollyal felénk fordult. Buzgón bekötötte, majd Mike kezébe nyomta a másik kontrollert.
- Mivel a hölgy azt mondta, nem verekedhetünk, csak így tudhatjuk meg, ki a jobb - mosolygott rám ártatlanul, miközben visszaült helyére.
- Készülj a csúfos vereségre, Bieber! - vigyorodott el Mike, majd elkezdték a játékot. Először kosárlabdában mérték össze tudásuk. Miután az első menetet könnyedén Justin nyerte, ellenfele dühös szitkozódásba kezdett.
- Az elmúlt jópár évben valamiért nem jutott időm ilyenekkel játszani - mentegetőzött. A negyedik összecsapásra egyre szorosabbá vált a küzdelem, s mosolyogva figyeltem, ahogy egy-egy szerencsés dobás után gúnyolják egymást a fiúk. Igen, azt hiszem, tényleg érettebb vagyok náluk. A következő meccs végére igencsak elcsodálkoztam. A harcias veszekedést játék közben felváltotta az az oltogatás, ami a haverok között szokott lenni. Elmosolyodtam. Talán ezt ők nem vették észre, de valójában nemis gyűlölték annyira egymást.
- Lehet, hogy verekedni jobban tudsz, de be kell vallanos, én vagyok a jobb játékos - vigyorgott elégedetten egy óra múlva Justin.
- Legközelebb én választom ki, mit csináljunk - morogta a másik.
- Ti komolyan nem vagytok még fáradtak? - ásítottam, miközben a faliórára néztem. Jócskán elmúlt már éjjel egy óra. A mai akció, veszekedések, az egész nap kifárasztott.
- Menjetek csak lefeküdni, majd én figyelek - célzott Mike a biztonsági rendszerekre, kamerákra, amik a szomszéd szobában helyezkedtek el. - Pihenjétek ki a mai izgalmakat!
- Köszi - öleltem meg, majd egy puszit nyomtam arcára. - Ha ki akarsz dőlni, nyugodtan ébressz fel.
- Jóéjszakát! - mondta, majd felmentünk az emeletre Justinnal.
- Ha tetszik, ha nem, egy szobában kell lennünk, hogy megvédjelek - közöltem vele, míg ledobtam táskám az ablak melletti ágyra.
- Akkor legalább lehetne franciaágy - méltatlankodott, de pillantásomra elhallgatott. Miközben eltűnt a fürdőszobában, Taurus PT99-esem az ágyam melletti éjjeliszekrényre tettem teli tárral, hogy bármikor elérhető közelségben legyen. Megvetettem mindkét ágyat, később hallottam, hogy szobatársam visszajött.
- Van váltóruha, vagy abban kell laudnom is, amiben végigugráltam a koncertet? - kérdezte, mire felé fordultam. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Haja a víztől egészen barnának tetszett, tincseiről pár vízcsepp csöpögött arcára, vállaira, hogy aztán izmos felsőtestén végigfolyjon, majd a dereka köré csavart fehér törülköző elnyelte. Látszólag a fiú is észrevette, hogy alaposan végigmértem, egy órisái vigyor terült szét arcán.
- Hidd el, szívesen hagynám még, hogy bámuld a hihetetlenül vonzó testem, de kezdek fázni - lépett még közelebb hozzám, mire magamra erőltettem közömbös arckifejezésem.
- A szekrényben elvileg vannak ruhák, a cuccaink majd holnap érkeznek - feleltem, miközben elfordítottam róla tekintetem. Dühös voltam, mert leleplezett, mert így beszél velem mindig, mert ilyen jól néz ki, mert elvesztem mellette az eszem, mert mellettem ugyanúgy viselkedek, mint bármelyik tizenéves lány. Mert vonzódtam hozzá. Nagy válogatás után végre visszavonult a fürdőbe, közben én is kivettem a szekrényből egy hálóinget. Hamarosan Justin kijött... ismét félmeztelenül. Alul egy térdig érő pizsamanadrágot viselt, felül semmit.
- Csak a kedvedért... - öltötte fel csábos mosolyát.- Na meg amúgy is így szoktam aludni.
Villámló szemekkel sétáltam el mellette, majd jókora erővel becsaptam a fürdőszoba ajtaját. A forró zuhany némileg megnyugtatta idegeim, végre képes voltam tiszta fejjel gondolkozni. Tudtam, hogy a fiú megpróbál még elcsábítani a hét alatt, de nem fogom hagyni. Hogy bosszantsam, legszívesebben én is kimennél egy szál törülközőben, hogy aztán még jobban küzdjön, s még nagyobbat koppanjon. Egy darabig fontolgattam az ötletet, de hamar el is vetettem. Hova lenne akkor az a híres érettségem? Bár azon a napon már egypárszor kudarcot vallott.. Miután megszárítottam hajam, kiléptem combközépig érő hálóingemben - szolidabbat nem találtam. Ez is megtette hatását, Justin feltűnően elidőzött lábaimon. Nem panaszkodhatok alakomra, hiszen a folyamatos edzések miatt sohasem volt rossz, de nem élek vissza vele. Miután megelégeltem, hogy csak bámul és fantáziál, bebújtam a meleg takaró alá.
- Szép álmokat, és kösz - hallottam a hangot, miután a fiú lekapcsolta a villanyt. A szoba sötétségbe borult, csak az ablakon szűrődött be egy kevés az utcai fényekból.
- Mit? - kérdeztem vissza. Meglepetésemben még gondolkozni sem bírtam.
- Hogy megmentettél, tényleg hálás vagyok - suttogta a sötétbe, majd csak ütemes szuszogását hallottam. Szavaira melegség járta át szívem, de emlékeztem még a magamnak tett ígéretre, fogadalomra.
Reggel nyolckor frissen pattantam ki ágyamból. Hozzá voltam szokva a kevés alváshoz, ami a tőlem pár méterre alvó fiúról nem volt elmondható. Csak figyeltem békés arcát. Egyáltalán nem azt sugározta, hogy ő egy nagyon menő, gazdag tini, aki minden csajt megkaphatna, épp ellenkezőleg. Édesnek, szinte sebezhetőnek tűnt anygali arca. A szoba sarkában ekkor bőröndöket fedeztem fel. Felderült arcom, ahogy megpillantottam saját cuccaim... amik csak kívülről tűntek annak. Ahogy kinyitottam bőröndöm, tetején egy összehajott papírt találtam.
"Drága Meggie,
Mivel Justin Bieberrel laksz együtt egy hétig (el sem hiszed, emnnyire irigyellek), beújítottam a ruhatárad. Sokkal sikeresebb leszel, mint az unalmas darabjaidban (bocsi). Használd őket egészséggel.
Legjobb barátnőd (ezt a ruhák megnézése után se felejtsd el!),
Lisa"
Olvastam végig barátnőm gyöngybetűit. Kezdtem megijedni. A levelet félretéve kiemeltem az első ruhadarabot, ami a kezembe akadt. Egy lila, elöl-hátul kivágott, strasszkövekkel díszített felsőt tartottam magam előtt, amit inkább egy buliba vettem volna fel; ahova mostanában nem megyek. Az összes ruha a legújabb divat szerint volt szabva. Jól néztek ki és szexisek voltak, de ha ezeket felvettem volna, az nem én lettem volna. Legnagyobb meglepetésemre még a legtöbb fehérnemű is új volt. Tangák, legkevesebbet takaró darabok, a hozzátartozó melltartókkal. Lesokkoltam. A bőrönd legalján megtaláltam egyetlen normálisnak nevezhető ruhámat, amit az edzések alkalmával szoktam hordani. Egy fekete cicanadrág, laza, sötétlila ujjatlan felső, egy már elhasználódott fekete edzőcipővel. Gondolkodás nélkül ezt kaptam fel, majd bevonultam a fürdőbe. Negyed óra alatt elkészültem, majd leosontam a földszintre. Utam egyenesen Mike-hoz vezetett helyzetjelentésért, de ahogy megláttam, a munkát el is felejtettem. Szegény egész éjszaka robotolt, szemei alatt óriási karikák torzították amúgy tökéletes arcát. Kezében kávéspoharat tartott, miközben a képernyőket pásztázta.
- Most azonnal felmész és kipihened magad! - mondtam köszönés nélkül.
- Neked is jó reggelt! - mosolygott rám nyúzottan. - Észrevetted, hogy mostanában túl sokat parancsolgatsz még a feletted állónak is?
- Bocsi, de szörnyen nézel ki. Menj fel, majd riasztok, ha vészhelyzet van - biztosítottam, majd kimentem a konyhába. Magamnak is töltöttem kávéjából, de ahogy belekortyoltam, ki kellett köpnöm.
- Akartam mondani, hogy elég erőset csináltam, hogy ébren tudjak maradni - hallottam hangját az ajtóból.
- Az nem kifejezés - húztam el a szám.
- Csak nem edzeni készültél? - nézett rajtam végig, mire grimaszoltam.
- Lisa beújított a ruhatáramban... Szóval ne lepődj meg, ha egy kicsit ribancosan fogok megjelenni a következő napokban - halványan felnevetett, majd hallottam lépteit, ahogy felment a lépcsőn. Készítettem a saját ízlésem szerint kávét, majd még két pirítóssal leültem a monitorok elé. Az egész ház be volt kamerázva, még a házon kívülre is el lehetett látni. Csendes környék ez, szóval azonnal ki lehetett szúrni a gyanús alakokat. A negyedik képkockán megláttam az alvó Justint. Hiába, amíg nem kezd el túlságosan közeledni hozzám, aranyos srác. Egy másik szobába bement Mike, s egyből levetette magát az ágyra. Unalmasan teltek az órák, közben zenét hallgattam, sőt, picit edzettem is. Nyitva hagytam a szoba ajtaját, hogy ráláthassak a felvételekre, a bútorokat arrébb toltam. A bemelegítés után erősítéssel kezdtem: fekvőtámasz, felülés, törzsemelés, stb. Ezek meg se kottyantak, már napi rutinnak számítottak. Majd különböző harci mozdulatokkal folytattam, amiket egyedül is meg tudtam oldani.
- Kora reggel már ennyi erőd van? - lépett be Justin ásítva.
- Ha az éjszaka kellős közepén ránk törnek, akkor sem mondhatom azt, hogy bocs, de most túl fáradt vagyok, gyertek vissza később - mondtam, miközben felé fordultam.
- Tanítanál valamit? - kérdezte hirtelen, mire ledöbbentem. - Tudod, hogy ne legyek annyira védtelen. Ha netán valami történne veletek..
- Ha mi elesünk több éves tapasztalattal, nem hiszem, hogy pont te levered őket, de rendben - egyeztem bele. Mit veszíthettem volna? Nem fogunk annyira unatkozni, és edzőpartnerem is lesz, amíg Mike alszik. Miután megreggelizett, el is kezdtük. Ugyanúgy tanítottam, mint ahogy anno engem. Először pár hasznos védekező mozdulatot mutattam meg, de egy óra múlva megunta, hogy mindig csak az ő testrészeit érik támadások.
- Ha az ellenség első mozdulatával leüt, nem sok haszna lesz a betanult támadásoknak - magyaráztam, de fél óra múlva áttértünk a támadásokra.
- Oké, először fogd le a jobb kezem, közben hárítsd a balt, kerülj mögém, csavard hátra a jobb kezem, így - mondtam, miközben bemutattam rajta azt a mozdulatot, amit tegnap használtam ellene.
- A bal lábad tedd így az enyém elé, majd a támadó nyakát szorítsd a másik karodhoz - negyedszerre szinte tökéletesen végrehajtotta a mozdulatot rajtam.
- Megvagy, cica - súgta fülembe. Lehelete cirógatta nyakam, s éreztem, hogy ismét gyengülök közelségétől.
- Azt nem mondtam, hogy nem lehet kivédeni - mondtam, mielőtt teljesen megőrültem volna tőle, majd szabad kezemmel nyakamtól elrántottam felkészületlen karját, megfordultam, így szembe kerültem vele, ismét.
- Szép - dicsért, majd jobb keze, ami még mindig markolta csuklóm, közelebb rántott magához. Kezét derekamra helyezte, úgy szorított magához, hogy csak teljes erőmet bevetve tudtam volna eltávolodni tőle.
- De közelebbről még szebb vagy - búgta. Az agyamat ekkor beborító köd nem engedte, hogy eszembe jusson az ilyen helyzetekre tökéletesen megfelelő mozdulat. Egyre nehezebben kapkodtam a levegőt, ahogy elmerültem két szépbarna szemében, amikben ilyen közelről megfigyelhettem az apró aranyló foltocskákat is. Szája egyre közelebb került az enyémhez, s én megadva magam lehunyt szemmel vártam, aminek jönnie kellett. Beleremegtem, amint megéreztem puha, selymes ajkait. Térdem remegni kezdett, ha nem fog szorosan, összeestem volna. Élveztem, ahogy gyengéden puszilgatja ajkaim, közben egyik kezével hajamba túrt. Szinte beleszédültem, ahogy elmélyítette a csókot, ám ekor a velünk szemben lévő ablakról egy golyó pattant vissza. Azonnal szétrebbentünk, nem volt időm a történteken gondolkodni.
- Le! - kiáltottam.